Lilla-gyerekszáj

1.
Ez Húsvét táján történt, könyvet nézegetett Jézusról, a keresztről, és jöttek a kérdések, hogy kik, és miért. Arra jutottunk, hogy ezeket a gonosz dolgokat az Ördög sugdosta a katonák fülébe.
Nemsokkal később Lilla: Én nem tenném ezt Jézussal, akkor se, ha az Ördög súgná...
Én: és ha az Ördög azt súgná, hogy például hisztizz?
Lilla: Nem csinálnám...csak ha én akarom.

2.
Ez 2015. nyarán, napraforgó virágzás idején történt. Autóút alkalmával egy kanyar után megpillantottunk egy hatalmas domboldalt telis-tele sárgálló, csodaszép napraforgókkal.
Én: Nézzétek, micsoda napraforgómező, gyönyörű, ugye, csodálatos...stb. áradozás.
Lilla: Olyan, mintha napok hullottak volna és azok ragyognának.

(Ui: Levi reakciója: Anyu biztosan majd elhoz ide minket fotózni. - a jól szocializált fotós anyuka gyereke! )

3.
Szólánc féle próbálkozásaink vannak, még nem megy a szó eleji és végi hangok összekapcsolása.
Egy alkalommal azonban Lilla mondogatta: 'A' az anyu, ugye? 'M' az mókus...
Több önálló találat nem volt, próbáltam segíteni, jól megpörgettem egy 'R' hangot, gondoltam, csak lesz belőle répa, vagy róka esetleg...
Lilla sugárzó arccal: Traktor...
(Hangutánzásban legalább jó vagyok!)

Amikor még tényleg mindennek örülnek!

Nem sűrűn fordul meg nálunk kivi. Én nem vagyok oda érte, és tavaly még a gyerekeknél sem aratott sikert. Gondoltam, idén újra megpróbáljuk, került hát az is a Mikulás csizmákba. 

December 6. reggelén hatalmas boldogság ás izgatottság, hogy tényleg jött a Mikulás, csillogó szemekkel rohamozták meg az ablakpárkányt. Lilla kezébe elsőnek egy kivi került és hatalmas mosollyal kitört belőle az ujjongás:

- Krumpliiii!

Imádom!!!

Vidáman

...szóóóval...

ez év Augusztus 30-án megérkezett harmadik kis törpénk, Danika.
Így lett Lilla a "nagynővér", Levi a "baba", (mert már olyan sok mindent mond, de magát csak így hajlandó megnevezni!!!) és a legújabb, a "kicsi".
Arról, hogy milyen érzés háromgyerekes anyukának lenni, most még nem nyilatkoznék...egyszer biztosan jó lesz! Ha megéljük...

Ma reggeli beszélgetésünk Lillával:

L. (dühösen): Az oviban az óvónéni másik gyerekeknek odaült az ágyához alváskor, és hozzám nem.
Én: Kihez ült oda?
L.: Hannához.
Én: Nem lehet, hogy Hanna rosszat álmodott és azért?
L: De...de én is rosszat álmodtam!
Én: Akkor miért nem szóltál az óvónéninek?
L: Mert aludtam!

Itt már nincs mit kérdezni...  

Így vagyunk

Jól.
Levi már fél éves is elmúlt. Álombaba! Tökéletesen kiegyensúlyozott, mosolyalbum. Jólfejlett humorérzéke van:) Lilla olyan elképesztően gyengéd vele, és figyelmes, ha nyűgös a baba játékot visz Neki, vagy az ő szavaival élve "szórakoztatja", amíg az aktuális teendőim végére érek. De keményen rendszabályozza is!!! Ha Levi kúszik le a szőnyegről, finoman elkapja a lábait, és visszahúzza, de mindezt hangsúlyozottan gyengéden teszi!!! 

Levi mérföldkövek: 
április 24. : hátról hasra fordulás fordulás
április 26. : hasról hátra fordulás (ez még nem rendszeres)
június 4. : hátrafelé kúszás
június 15. : hasról hátra fordulás
június 19. : első fog (bal alsó)
július 4. : első falatok, répa, imádta
július 8.: kúszás előre
július 10. : második fog (jobb alsó)

Lilla mérföldkő: június 20. szinte magabiztos szobatisztaság, utána nagy visszaesésekkel, de biztosan haladva...

Lilla szövegel:

Mamit vettük fel valahol autóval, éppen előtte fedezett fel Lilla a térdén egy horzsolást, az első mondata: "Mami nézd, egy morzsolás".

Babalogika: "Jó ha süt a nap, de ez az út nem jó"

Éppen a fürdővizet készítettem, beszaladt Hozzám:
Lilla: segíthetek?
Én: Miben szeretnél segíteni?
Lilla: Semmiben, csak kérdeztem.

Levi az ölemben, Lilla mellettünk, Levi rúgkapál, Lilla hátát találja el, Lilla: "Levike, hajlandó vagy, hogy nem rugdosol?"

És még millió másik kis szösszenet, amiket elfelejtek felírni, és így elfelejtek, de a láényeg, hogy Lillával öröm az élet (ha épp hiszti nincs:))

Ilyenek

Lilla:

- Petőfit szaval.
Egyszer előállt vele, hogy olvassam neki a "rontom-bontomot". Eltartott egy ideig, míg beugrott, hogy ez az Arany Lacinak című versben van. Néhányszor elolvastuk, utána már velem mondta az első néhány versszakot hibátlanul!

- Két évesen már tökéletesen tízig számolt

- Fejből szinte szószerint elmeséli képek alapján az összes Boribon mesét. (Volt egy idő, amikor minden este ezeket olvastuk)

- Olyan logikával ad elő dolgokat, hogy elképesztő, és olyan humorral rendelkezik, hogy néha igazán nehéz szigorúnak lenni, mikor annyira vicces!!!!



Levi:

Csodálatosan kiegyensúlyozott, csodálatosan édes baba.

Kell úgynevezett passzívtornát gyakorolnunk, ezt a hátán fekve csináljuk, először járást utánozva emelgetem a lábát, aztán körözöm, és pillangószerűen lazítom kifelé. Újabban Levi ezt a fajta törődést hangos kacarászással jutalmazza.

Gőgicsél, mosolyog, ez Lilla ilyen pici korából kimaradt, Ő nagyon sírós babóca volt, úgyhogy engem egészen elvarázsol, hogy ilyen is lehet egy baba.

Egyik délután kettesben voltunk itthon, kezembe akadt egy József Attila kötet, felolvastam hát neki néhány verset. Szerette. Az Altató verset végigmosolyogta, és énekelt közben.

Duma-duma-duma

Lilla: Levike ehet szendvicset?
Én: Nem, Levike csak tejet ihat.
Lilla: Gondoltam...

Lilla: Apu, építesz velem homokvárat?
Apu: Igen.
Lilla: Jó, akkor lássunk munkához.

Rosszalkodik, tudatosan feszegeti a határokat, Levi etetés közbeni tehetetlenségemben jobbat nem tudok kitalálni, beküldöm a szobájába, ha nem viselkedik szépen. Bemegy, majd megjelenik "Normálisan viselkedek" felkiáltással, majd folytatja a rendetlenkedést.
Én: Lilla, viselkedj szépen.
Lilla: Nem, én most rosszcsont vagyok. -azzal bevonul a szobájába.

Levike kötelező csípőszűrésére egy közeli magánortopédiára mentünk, ahol már visszatérő vendégek vagyunk Lilla csámpisága miatt, most is Levi vizsgálata után rá került volna sor. A doktorbácsi megkérte Lillát, hogy sétálgasson a rendelőben egy kicsit, hogy megfigyelje, javult-e. Lillán totális pánik lett úrrá, és sírva ellenkezett, gyakorlatilag egy önálló lépést sem volt hajlandó tenni, a vizsgálat teljes kudarcba fulladt. A doktorbácsival megbeszéltük, hogy három hónap múlva újra próbálkozunk, én mondtam Lillának, hogy készen vagyunk. Mire Ő két hüppögés között:
- Kész vagyok...nagyon ügyes voltam...ugye.

Imádom, hogy annyira kedves Levivel!!!
Elöljáróban annyit, hogy Lilla extrém érzékeny a babáira és plüsseire, nem szívesen engedi meg senkinek, hogy játsszon velük.
Levike nyafog a járókában, nem nagyon, csak picit nyűgösködik, mire Lilla be akarja rakni neki az egyik babáját.
Én: Nagyon kedves vagy, hogy oda akarod adni a babád, de Levike úgysem tud vele játszani.
Lilla: Akkor Micimackót?

Egyik reggel Levit etettem a franciaágyban, Lilla közben felébredt, és bebújt mellénk. Hosszú éjszakánk volt, fáradt voltam, egy pillanatra behunytam a szeme, mire Lilla nem tudom mit gondolt, de ezt mondta:
- Anyu, ne keseredj el!

A reggeli és az esti etetésnél többnyire megengedem Lillának, hogy mesét nézzen, az M2 nagyon jókat ad, Maya a méhecske és Nils Holgersson most a slágerek nálunk. Egyik reggel nem volt áramunk. Próbáltam elmagyarázni Lillának, hogy nem tud mesét nézni, mert nincs áram, nem működik a Tv. Nem esett nagyon kétségbe, nemsokára közölte:
- Anyu, nézd megszereltem! Most már működik!
Nehéz volt megértetni vele, hogy még mindig nem...

Eltört egy kis kerámia báránykája amíg úton voltunk valahol. Hazafelé megbeszéltük, hogy otthon megragasztjuk.
Lilla: Ki fogja megragasztani?
Én: Én.
Lilla: Hű anyu, te nagyon ügyes vagy! :)
Otthon sikeresen reparáltuk a báránykát, de nem volt hajlandó kivárni a normál száradási időt, a hátam mögött levette a polcról, aminek természetesen újabb fejelhagyás lett a vége.
Lilla: Anyu eltörtem a báránykát!
Én: Semmi baj, megragasztom megint.
Lilla: Ne ragaszd meg, majd inkább apu megragasztja! Apu olyan erős!!!

Egyik délután Levivel a nagyágyon voltunk míg Lilla aludt, amikor felkelt odatelepedett mellénk, vigyorgott Levinek, szórakoztatta, simogatta, becézgette a következőképpen:
- Szia Levike. (arcsimogatás közben) Te ki majmocska. Itt a kis fülecskéje. Van pici orra. Olyan éééédes.

Olyan jó,

hogy bár reggel azzal ébredt, hogy "Ma kapok tortát", és egész nap erre várt és az ebédet alig tudtuk belediktálni, mégis mikor a tortázás előtt átadtuk a névnapi könyvajándékokat, Anna, Peti és Gergőt, valamint egy Boribont, teljesen jelentőségét vesztette minden más, amíg el nem olvastuk legalább az egyik mesét, és a csokitortacsodát két falat után otthagyta a tányérján és jobb híján magának olvasgatott, míg mi megettük a süteményt.